Öntapadó matricák ragadósságának vizsgálati módszere

Az öntapadós matricák használata előtt fontos tesztelni a ragasztó típusát, hogy a ragasztó öntapadó hotmelt vagy ragasztott papír-e. Egyes ragasztók kémiai reakcióba lépnek bizonyos anyagokkal. Például a jelként használt matricák bizonyos körülmények között foltosságot okozhatnak egyes speciális anyagokon. Egyes matricák, amelyek rövid ideig tartó tapadást igényelnek, expozíciós körülmények között tartósan tapadnak. Másrészt egyes matricák, amelyek tartós ragadósságot igényelnek, bizonyos felületeken elvesztik ragadósságukat.

Az ügyfelek gyakran azt mondják, hogy a matricák nem elég erősek. Az okok összetettek. Néhány ismeretlen vásárló azt gondolja, hogy valami nincs rendben a matricák minőségével. Valójában a ragasztóanyagok jól ismert gyártók anyagai, és nem léteznek. Minőségi problémák, de előfordulhat, hogy a megrendelő nem határozta meg a ragasztási követelményeket, vagy nem végzett próbaragasztási kísérletet a tömegragasztás előtt, ami oda vezethet, hogy a ragasztás nem felel meg az ideális követelményeknek.

1. Kezdeti tapadás: A leggyakrabban használt módszer a gördülő golyós módszer, amelynek során a ragasztott oldalt felfelé rögzítjük egy ferde felületre, majd hagyjuk felülről lecsúszni a szabványos acélgolyókat (különböző méretű) és a nagyobb acélgolyókat. összeragasztható, ami azt jelenti, hogy a kezdeti viszkozitás nagyobb.

2. Tapadási szilárdság: Öntapadó horgokkal ragasszon fel két szabványos acéllemezt, majd akassza fel az egyik acéllapot a rögzítő keretre, és tegyen 2 kg-os súlyt a másik végére, hogy lássa, meddig nem esik le az alábbi acéllemez. Időtartam alapján számítva.

3. Lehúzási erő: ragasszuk fel az öntapadó anyagot a szabványos acéllemezre, és a műszerrel húzzuk le az öntapadót állandó sebességgel. Az erő, amelyet a műszer többször használ, a matrica lehúzó ereje.